Az alábbi kép szövegét sajnos nem tudom magyarra lefordítani, mert egy angol nyelvű szójátékon alapul, aminek magyarra fordítva nincs sok értelme (vagy legalábbis semmi vicces nincs benne).
A játék háttértörténete szerint egy orvos egy félresikerült kísérlet során apró, színes teremtményeket hozott létre, akik elkezdtek elterjedni az egész világon. A mi feladatunk hogy megállítsuk őket és megmentsük a bolygónkat a pusztulástól.
A valóság viszont az, hogy kaptunk egy tetris szerű játékot, amiben össze kell kapcsolnunk négy egyforma színű lényt, ahhoz, hogy el tudjuk tűntetni őket. Ezt persze egyre gyorsabban és egyre több fajta teremtménnyel kell megtennünk, ahogy egyre magasabb szintre kerülünk a játékban.
Egy apuka este erős alkoholos befolyás alatt ment be a gyereket meglátogatni a kórházba. Állapotából kifolyólag beesett a rácsos kiságy alá. A nővér ezt nem vette észre és leengedte a rácsot, hogy kivegye a gyereket.
Apuka erre magához tért, megijedt, elkezdte rázni a rácsot és kiabált:
A JOGIQ.com-on megjelent egy összefoglaló arról, hogy milyen jogaink vannak betegként, amikor egészségügyi szolgáltatásokat veszünk igénybe.
A fenti betegjogi gyűjtemény ismerete mindenképpen hasznos, mert előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül valamilyen módon valamelyik eü-i intézménnyel és jó ha tisztában vagyunk a jogainkkal, de a teljesség kedvéért kiegészítenénk ezt a betegek kötelezettségeivel is, amiket szintén kevesen ismernek, és hogy tényleg teljes legyen a kép, ezért ismertetnénk az egészségügyi dolgozók jogait és kötelezettségeivel is.
Leah elküldte nekünk mentős kalandját. Hogy mi a kapcsolat egy tornaórán történt baleset és a török örömlányok között, azt alábbi történetből megtudhatjátok.
Az egyik tesi óránkon két lányt vitt el a mentő. Az más téma, hogy mit csináltunk azon az órán. Az egyik lánynak a keze tört el, hozzá nem hívtak mentőt, csak elküldték egy kísérővel a kórházba. Egy lánynak viszont a bokája sérült, akihez hívták is azonnal a mentőt, és engem „tiszteltek” meg azzal, hogy elkísérhettem a kórházba. A mentősök megérkezését követően fél óra múlva tudtunk elindulni, mert a mentősöknek nehezükre esett felfogni, hogy nehezére esik Anitának a mozgás. Elég fitt lányról van szó, tehát nem esett volna nehezére elugrálni a kocsiig, ha a helyzet megköveteli, de neki mind a két bokája kétszer akkorára dagadt. Mire ez eljutott a mentősök tudatáig csak ennyit mondtak : - Ja, az más. A karjába vette az egyik mentős és kivitte az autóhoz. Nagy nehezen el tudtunk indulni.
Az iskolánk a hetedik kerületben van, ahol akkoriban üzemelt egy hajléktalan fürdő. Talán még most is fenn áll. A fürdő előtt megálltunk, és a két mentős azon kezdett vitatkozni, hogy ez nem-e az a fürdő ahol meztelen lányok mossák az ember hátát, csak álnéven fut a hely, mert állítólag Törökországból importálnak lányokat ami illegális. Ekkor eléggé pipa lettem. Azzal nincs gond, ha a magánéletben török lányokról fantáziál valaki, de ez akkor elég bosszantó volt. Anita lába még nagyobbra dagadt, a szemei már könnybe lábadtak a fájdalomtól. Kértem egy kis jeget, hogy addig, amíg ezek a fürdő előtt vitatkoztak, enyhüljön valamicskét a fájdalma. Közölték, hogy ők nem tehetnek semmit sem a beteggel, majd az orvos a kórházban. Vettem a bátorságot, és beszóltam, hogy ahhoz, hogy orvos lássa őt, el kéne jutni a kórházig. Utána egész úton hallgathattam, hogy a mai fiatalokban egy cseppnyi tisztelet sincs az öregebbek iránt.
Nagyot csalódtam azon a napon a mentősökben. Az oké, hogy nem volt halálos a sérülés, de tudtommal azért hívják az emberek a mentőt, hogy a beteg minél előbb ellátásban részesüljön, és ne perverz gondolatokat hallgasson. Gyalog előbb odaértünk volna a kórházhoz, ahol szintén emlékeztetni kellett őket arra, hogy Anita még mindig nem tud járni. Morogva hoztak egy tolókocsit, majd szó nélkül otthagytak.
Kis idővel később megszánt minket egy orvos, aki megjegyzem kifogástalanul viselkedett.
Ardanasz küldte nekünk az alábbi nem egyszerű esetet, ami egy budapesti gyermekkórházban történt meg.
A kórház egyik szülőknek fenntartott zuhanyzójában eldugult a lefolyó, állt a víz. A szaki bement és órákon át nem jött ki a helységből. Utána megjelent feldúltan és vörös fejjel a látogatókkal tömött folyosón. A kérdésemre, hogy mi volt a gond így felelt jó hangosan a tömeg közepén:
- Hát az, hogy valaki konkrétan beleszart a lefolyóba!
És a kedves ember még pár szatyorral is megspékelte művét, hogy tuti jól elduguljon, valamint ráadásként még a szemetesbe is produkált egy jó nagy adagot és otthagyta benne a szaros alsónemüjét is emlékbe.
E heti játékunkban egy beteghordó feladatait kell ellátnunk. A kórház várótermében fel kell vennünk a várakozó pácienseket és el kell velük robognunk az adott betegséghez tartozó kezelőbe.
Jobbra fent a kis térképen láthatjuk, hogy mikor melyik szobába kell elvinnünk a beteget. Balra fent láthatjuk, hogy még hány beteg várakozik, balra lent a Damage-nél, pedig azt látjuk, hogy mennyire van leamortizálva a tolókocsink. Erre érdemes odafigyelni, hiszen minél többször ütközünk neki a falnak, vagy ütünk el vele orvosokat vagy nővéreket a folyósón, annál rosszabb állapotba kerül munkaeszközünk.
Az irányításhoz az alábbi billentyűket használhatjuk:
A mai napon elindítjuk kvízjátékunkat, amelynek keretében heti 1-2 alkalommal teszünk fel egészségügyi témákkal kapcsolatos kérdéseket. A helyes megfejtéseket rögtön a válaszadás után meg lehet majd nézni, valamint azt is lehet majd látni, hogy mennyien szavaztak a különböző válaszlehetőségekre.
Ha esetleg vannak ötleteid, hogy milyen kérdéseket lehetne feltenni, akkor hálásak lennénk, ha elküldenéd őket az e-mail címünkre.
A sarkon az utca elején, a csaj bepároztatta a kutyáját, majd hívott egy állatorvost, hogy hármat altasson el, kettőt hagyjon meg. A hülye meg mindet elaltatta, aztán még könyörgött is a csajnak, hogy ne szóljon a főnökének.
A múlt heti felcser játék után egy hasonló, de az előzőnél valamivel könnyebb flashjátékot szeretnénk megosztani veletek. A helyszín ezúttal egy zsúfolt nagyváros, a főszereplő figura akit irányítanunk kell viszont nem egy orvos, csupán egy egyszerű pizzafutár, aki önjelölt sebészként próbál segíteni a rászorulókon, elsőként pl. egy erősen ittas egyénen, akit sikerült elütnie a pizzásfurgonjával...
A feladat a testbe fúrodott szilánkok, tűskék stb. eltávolítása, a seb összetűzése egy tűzőgép segítségével, majd fertőtleníteni kell egy öngyújtóval, végül pedig le kell locsolni egy kis fájdalomcsillapítóval. Ha szaggatott vonalat látunk, akkor a szikével a vonal mentén fel kell nyitni a beteget, majd a felszíni sérülésekhez hasonló módon rendbe kell hozni a a belső sérüléseket vagy újra össze kell illeszteni a törött csontokat. Az idő itt is ellenünk dolgozik,viszont ha kapkodunk, akkor további sérüléseket is okozhatunk betegünknek.
Speciális helyen dolgozom, nem részletezném, a lényeg, hogy vonzza a hülyéket. Az ápolók közül is...
Szép lassan majd eszembe jutnak az idióta sztorik, mert bőven van belőlük. Elsőnek jöjjön Hajnalkáé, akit nem véletlenül Hanyattkának becéztünk.
Kora reggel ébresztettük középsúlyos értelmi fogyatékos betegünket, hogy kimossuk az éjszakai pisiből, friss, ropogós ágyneműt tegyünk alá. Kolleganőm ezt a következőképp tette:
- Na Janika, ébresztő, fel! A Hajnal ágyat bont neked!
Szerintetek aznap tudtam még dolgozni vagy csak röhögtem?
Egy gyermekkórházban dolgozom. Egy este, amikor tele volt az osztály, nagyon sok volt a munka és össze vissza rohangáltunk, ráadásul rögtön műszakváltás után voltunk, amikor az ember még azt sem tudja, hogy ki-kicsoda, jött egy anyuka, akivel előtte még nem találkoztam, és feltette az alábbi kérdést:
Anyuka: - Tudna adni valami fájdalomcsillapítót a gyereknek?
Audry küldte az alábbi történetet, amiben leírta nekünk, hogy hogyan vesztette el néhány hetes kiskutyáját egy állatorvos nemtörődömsége miatt, valamint hogy nemsokkal ezután hogyan sérült meg a következő kutyájának a szeme egy másik orvos miatt.
Mivel nagyszerű ötletnek tartom ezt a blogot, gondoltam, hogy az elsők között mesélném el az én történetemet, ami sajnos nem a vicces kategóriába sorolandó.
Duplán csalódtam és duplán szenvedtem meg az állatorvosok hozzánemértésének, illetve nemtörődömségének következményeit.
A dolog akkor indult, amikor vettem egy kutyát, mégpedig egy palotapincsit. Régóta tervben volt a dolog, ezért tanulmányoztam a fajtákat, azok tulajdonságait és igényeit is. Úgy véltem, hogy saját életvitelemhez ez a fajta passzolna a leginkább, így lelkesen hoztam haza a reménybeli új családtagot. Egyszerűen tökéletes törpét sikerült magamhoz venni. Szófogadó, kilenc hetes kora ellenére szobatiszta és nem mellesleg hihetetlenül gyönyörű kutyust találtam. Minden szép és jó volt, egészen egy hétig, amikor is a kiskutya hányni kezdett.
arrogáns kolléganő:
@Ardanasz: Fúúúújjjj! Lehet elég "színes" hozzászólásom lett volna. Utána valószínűleg engem is ko... (2009.07.05. 15:47)Valaki konkrétan beleszart a lefolyóba
Ardanasz:
@arrogáns kolléganő: És Te nem láttad,ahogy konkrétan ( :) )úszkált a szar a víz tetején! Akkor mi... (2009.07.03. 22:03)Valaki konkrétan beleszart a lefolyóba
Utolsó kommentek